Óvoda...óvoda, ki a csoda jár oda

Ahogy beharangoztam korábban, hogy lassan elérkezik az időm....ma elérkezett, és óvodába mentem. Hát nem mentem, azért a Mami vitt.
Nem tudok beszámolni iszonyat nagy élményről, mert a mai naptól csak "beszoktatás" van, ami azt jelenti, hogy egyetlen órára maradhattam csupán, de én annyira jól éreztem magam, hogy akár az egész napot is el tudtam volna tölteni, főleg, hogy az egyik csopitársam a Koppány.

Marika és Mónika néni fogadtak, illetve a daduaskát Ági néninek hívják. Tisztára, mint itthon, itthon is van Mónika is meg Ági is. És a jelem a szívecske lett, ami ott díszeleg a szekrényem ajtaján. Nagyon tetszett, mindjárt be is hajítottam a cipőmet, hogy aztán uccu mehessek játszani, de Mami persze okoskodott, hogy a cipő bizony nem való a váltóruha tetejére. Nekem mindegy amúgy Mami, csak mehessek a gyerekekhez....
Hipp-hopp eltelt egy óra és Mami már ott ácsingózott értem, hogy hazavihessen. Nem nagyon örültem, de ha ez a szabály, mi ugyan nem állunk ellen és hazamentünk. Ági nagyi vigyázott Marcira, míg mi kiruccantunk, de nagyon ne hiányoztunk neki, hisz végig aludta ezt a csudihosszú időt.
Holnap újra megyek a Micimackó oviba és remélhetőleg már két órát kapok, hogy ismerkedhessek az új társaimmal.
Puszi,
Lulu